Szerző

Reichard Piroska

költő, műfordító, kritikus

1884. szeptember 26. — 1943. január 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 499 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 26.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Reichard Piroska

Nővéreim

Ámuló gyermek
állt ablaknál sötét szobában,
nézett sóvárgón fel a csillagokra
s mesélt magának:
- Minden csillagon
van egy ilyen szoba,
ilyen szobában, ilyen ablak mellett
ilyen kislány néz fel a csillagokra...

Magános gyermek
megbujva sirt, sirt heves zokogással
sötét szobában
s apadó könnyei közt mondogatta:
- Minden csillagon
sir az a kislány,
nővérke millió
sir, sir velem...
És megeredt a könnye újra.

Mint befüggönyzött, zárt szobában,
(régi-régi gyermekszobámban)
oly mélyen aludt ez az emlék
és most felébredt.

Talán mert úgy simogattad meg a hajam,
mint valaki egyszer kislány koromban;
szavad oly lustán évődik velem,
mint gyermekkel a felnőtt
s nevetsz, ha elborul szemem;
ha meg szemedben lelkedet kutatja,
fellobbanó pillantásod elől
alélt fejem szivedre menekül
s messzebb vagy tőlem mindörökre,
semhogy sóvárgó könnyem értenéd,
magános könnyem, melyet együtt sirok
millió ismeretlen nővéremmel
a fénytelen, szomorú csillagon.

Nyugat, 1931/22. szám

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom