Szerző

Jászay-Horváth Elemér

költő

1888. december 24. — 1933. április 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 496 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. július 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Jászay-Horváth Elemér

Vén Kerekes Márton

Öreges a lépte, erőtlen a szava,
Fejét ezüstözte nyolcvankét tél hava.
Szép ifjúságából csak a híre maradt,
Ott küzdött valaha Gábor Áron alatt
Vén Kerekes Márton.

Gábor Áron elhullt, szép ifjúság elmult,
Muszka galádságra nagy sötét lepel hullt.
Kardja helyett kasza csillogott kezében,
Míg ereje bírta, dolgozgatott szépen
Vén Kerekes Márton.

Egyszer csak megzendül a Kárpátok alja,
Itt vannak a muszkák, megint csak ezt hallja;
Áldott nagy melegség fűti szíve táját,
Kikeresi régi honvéd attiláját
Vén Kerekes Márton.

Dereka kinyúlik, szeme fölhajnallik,
Gyönge szava újra trombitaként hallik.
Csontos, nagy öklébe szorítja kaszáját,
Úgy indul vitézül védeni hazáját
Vén Kerekes Márton.

Mint a halál-isten riasztva világot,
Babonás muszkák közt véres rendet vágott.
Csillogó kaszája kozákcsonton csorbul,
Lángoló szívéből meleg vére csordul
Kerekes Mártonnak.

Tenger volt a muszka, agg testét benyelte,
Magyar mennyországba szállott vitéz lelke.
Tudom, jöttére az Isten is örvendett.
Hej, de nagy tisztesség illeti meg kendet,
Vén Kerekes Márton.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom