Két dalnok
Egy völgynek oldalában,
Falucska végiben,
Két dalnok él szerényen
És egyszerűn igen.
A csattogány az egyik,
Egy bánatos fiú,
Megfosztá szépségétől
Őt a szerelmi bú.
A másik a pacsirta,
Alázva van porig,
Kopott fakó ruhát hord
S az út felén lakik.
De hogyha dalra kelnek
Pacsirta, csattogány;
Az egyik égbe kelve,
A másik lombhonán:
A bájoló zenére
Egész föld megvidul,
S rájok s reá az égnek
Örömkönyűje hull.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!