Az öreg fáknak hulló árnyát,
U U - - - - - - -
virágok ringó lepkeszárnyát
U - - - - - U - -
arany napfoltok táncolják körül,
U - - - - - - - U U
a kert ragyog, a kert örül;
U - U U U - U -
lugast formál a bús fa ága;
U - - - U - U - U
a szökőkút kristályvirága
U U - - - - U - U
szikrázva nyílik, zengve hull,
- - U - - - U -
s nem rezzen fel a kert magánya,
- - - U U - U - U
ha leányok suhanó árnya
U U- - U U - - U
a pázsit selymére simul;
U - - - - U U -
füvek-fák színes szövedéke
U - - - - U U - U
mintha a végtelenig érne
- U U - U U U - U
és túlnan nem is lenne élet:
- - - U - - U - -
boldogan önmagába mélyed
- U U - U - U - -
s önmagának virul a kert.
- U - - U U U -
És jön a könnyes őszi szél,
- U U - U - U -
sok sárguló levelet látott;
- - U - U U - - -
a harmat helyett hull a dér
U - - U - - U -
s a kert már oly fáradtan él,
U - - - - - U -
mindennap felejt egy virágot;
- - - U - - U - -
beteg pástján szirmok keringnek;
U - - - - - U - -
sok hervadó, haldokló színnek
- - U - - - - - -
bús tánca csöndesen zenél;
- - U - U - U -
a fák karjai mélán intnek
U - - UU - - - U
az elhagyott bokrok felett,
U - U - - - U -
utak zizzenő avarában
U - - U - U U - U
örök őszi eső pereg:
U U - U U - U -
magános gőgös bánatában
U - - - - - U - -
siratja önmagát a kert.
U - U - U - U -
Éjjel fáradtan elaludt
- - - - U U U -
és reggelre a kert fehér,
- - - U U - U -
fehér pázsit s fehér az út
U - - - U - U -
és rajta nem jár, csak a szél;
- - U - - U U -
élettelenül ing felette
- - U U U - U - U
kopár gallyaknak könnyű árnya
U - - - - - - - U
hull a holt fáknak hóvirága:
- U - - - - U - U
ájult álmában elfeledte
- - - - U - U - U
önnönmagát a kert.
- - U - U -
S a tavaszi kék ég alatt
U U U U - - U -
hullt levelek, halott virágok
- U U - U - U - -
föld mélyéből életre vágynak,
- - - - - - U - U
emlékük lassan felszivárog
- - - - - - U - U
és kibúvik végén az ágnak,
- U - - - - U - -
s a kert ámult mosollyal ébred:
U - - - U - U - U
im, minden kincse megmaradt,
- - - - U - U -
mennyi ragyogás, mennyi élet,
- U U U - - U - -
levele ring, bimbója pattan
U U U - - - U - -
s minden teremtő pillanatban
- - U - - - U - U
eszébe jut egy más virága,
U - U U - - U - U
pázsitja selyme, lombos ága,
- - U - U - U - U
tünt tavaszok üde emléke
- U U U U U - - U
felöltözik ibolyakékbe,
U - U U U U U - U
zöldselyembe, s hímes palástban,
- U - - - - U - -
mámoros mély megújulásban
- U - - U - U - U
önmagára emlékezik a kert.
- U - U - - U U U -
| A
A
B
B
C
C
D
C
C
E
F
F
F
F
G
| 9
9
10
8
9
9
8
9
9
8
9
9
9
9
8
| | A
B
C
C
B
D
D
A
D
E
F
E
F
G
| 8
9
8
8
9
9
9
8
9
8
9
8
9
8
| | A
B
A
C
D
E
E
D
F
| 8
8
8
8
9
9
9
9
6
| | A
B
C
B
C
D
A
D
A
A
C
C
D
D
C
C
E
| 8
9
9
9
9
9
8
9
9
9
9
9
9
9
9
9
10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|