Csodálattal tölt el engem a természet, U - - - - U - U U - - - Bár nem minden évszak vonzza lelkemet: - - - U - - - U - U - Búra hangol a tél sívó pusztasága, - U - U U - - - - U - U Míg örömre gyujt a zengő kikelet; - U - U - U - - U U U Ámde még a tél is, ha itthon borul rám, - U - U - - U - - U - - Idegen tavasznál kedvesebb nekem, U U - U - - - U - U - Mert én a hazámat, szép Magyarországot, - - U U - - - U U - - U Az egész világnál jobban szeretem! U U - U - - - - U U U Nem csupán azért, mert itt ringott a bölcsőm - U - U - - - - - U - - És porló apáim csontja itt pihen; - - - U -- - U - U - Még mind ezeknél is valami erősebb, - - U - - - U U U U - - Titkos erő köti ide a szivem! - U U - U U U U U U - Nincs annak neve, sem határolt lakása, - - - U U - U - - U - U Észrevétlen árad mindenből felém: - U - U - - - - - U - Ott lappang a földben, virágban, folyóban, - - - U - - U - - U - - Bércek erdejében, rónák ligetén. - U - U - - - - U U - Ringathatták volna bölcsőmet akárhol, - - - - - U - - U U - - Szépséges hazámtól bármi messzire: - - - U - - - U - U U Nyugtalan ösztönnel csak ide vágyódnám - U U - - - U U U - - - Az édes magyar föld vidékeire; U - - U - - U - UU U Miként a vad, mely rab anyától született U - U - - U U - - U U - S igazi otthonát nem ismeri még, U U U - U - U - U U - De azért nyomban az erdőnek iramlik, U U - - U U - - U U - - Szülő ketrecéből mihelyest kilép. U - - U - - U U - U - S puszta véletlenből künn is pihenhetne, - U - - - - - - U - - U Idegen ég alatt, apáim pora: U U U - U - U -- U U Fölkeresném őket, megsiratnám őket, - U - - - - - U - - - - De ott fogni csak nem tudnának soha! U - - U - - - - - U U Húzhatna akárhogy a kegyelet szála: - - U U - U U U U - - U Mit nekem ott az a parányi halom? - U U - U U U - U U - Mikor a hazámból óriási bércek U U U U - - - U- U - U Integetnek át a kéklő távolon! - U - U - U - - - U U Nem lehet, nem lehet elszakadnom innen! - U - - U U - U - U - U Itt maradni: élet; távozni: halál! - U - U - - - - U U - Inkább kell nekem a börtön magyar földje - - - U U U - - U - - U Más ország kényelmes palotáinál! - - - - - - U U -U - Az én honszerelmem éber hold az égen, U - - U - U - - - U - - Mit derűs napfényben látni sem lehet, - U - - - - - U - U - De mindegyre szebben tündököl, ha búsan U - - U - - - U - U - U Alkonyodni kezd lent a mezők felett. - U - U - - U U - U - Nem csak a bőségben, nem csak az örömben - U U - - - - U U U - - Szeretem, imádom ezt a földet én; U U U U - U - U - U - Talán még százszorta forróbban szeretném U - - - - U - - - U - - Koldussága, gyásza setét idején! - - - U - U U - U U - Lehet akármilyen szánalomra méltó, U U U - U - - U - U - - Verheti búbajjal, szégyennel az ég: - U U - - - - - U U - Én halálomban is hű maradok hozzá, - U - - U - - U U - - - Amint életemben hozzá hű valék! U - - U - - - - - U - Feláshatja majd a vándor szél poromat U - - U - U - - - U U - S elfúhatja messze idegenbe ki, - - - U - U U U - U U Csak hiába lesz mind: kegyetlen haragja - U- U - - U - - U - U Innen azt örökre nem száműzheti; - U - U - U - - - U U Mert amint látom, hogy valamely másik szél - U - - - - U U - - - - Hazám felé szállni készül csöndesen: U - U - - U - - - U - Felkapok hátára s újból itthon termek - U - - - U - - - - - - Szép Magyarországon, szülőföldemen! - U U - - - U - - U U
| 12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
12
11
|
|