Szabó Endre Költő temetésén című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
I.
U  

 
Égő fáklyák, koszorú-halmaz,
- -  -   -    U  U -  -  -   
Díszruhában az egyletek, -
 -   U - U  U  -   U -     
Szép katafalk, pompes des funébres,
  -   U U -     -  -   -   U -  -   
Nevezetesség egy sereg;
 U U U -  -  -    U U  
Obligát bús arcz... a kereszttel
-  U -   -  -       U  U -    -  
Vasvári is előtipeg...
 -  - U U  U - U -     
Hej, ilyen czifra nagy parádét
 U   U  -    -  U  -    U - -  
Nem csapnak ám akárkinek.
 -    -  U  -  U -  U U   

 
A pap ékes oráczióban
U  U  - U  U -  U- -  
Mondja el a holt érdemit,
 -   U U  U  -   -  U U  
A búsabb helyeknél a hölgyek
U  - -    U  -  -  U  -   -  
Könnyes szemök törülgetik...
 -   -    U -   U -  U -     
Páter noster... Circumdederunt...
 - -   -  -      -  -  U U -      
S indúl a Szent Mihály lova...
  -  -  U   -    U -    U U    
- Szegény költő! ilyen hühórul
    U -    -  -  U  -   U - -  
Tudom nem álmodál soha.
 U -   U  -  U -   U U  

 
II.
UU  

  
Nem, nem! - Oh másrul álmodál te
 -    U     -   -  U  -  U -   U 
Nem is túlmerész álmokat:
 U  -   -  U -   -  U -    
Hogy a láng, mit éleszte egykor
 U   U  -     U  - -   U -   -  
Dalod, soha meg nem lohad;
 U -    U U  -   -   U -   
Hogy a kiket föl-fölröpítél
 U   U  U -   -   -  U - -  
Fényes eszméid szárnyain,
 -  U  -   --    -   U-   
Szeretetük hozzád megőrzik
  U U U -   -  -   U -  -  
Meleg szivökbe zárva hűn.
 U -    U -  U  -  U  -   

  
S mig nyomtad kórágyad időkig,
   -    -  -   - -  U  U - -   
Volt körülötted csönd, setét,
 -    U U -  -    -     U -   
Csak kínaid lobogtaták meg
  -   - U-   U -  U -   -  
Tört lelked küzdő mécsesét.
 -    -  -   -  -  -  U -   
Ki volt tanúja sóhajodnak,
 U  -    U - U  - U -  -   
Mig rád tevék a szemfedőt?
 -   -   U -  U   -  U -   
- Bizony, mióta ágyba dültél,
   U -     U- U -   U  -  -   
Felverte udvarod` a gyöp.
 -  -  U -  U -   U   U   

 
III.
UUU  

  
S most tapossák le a gyöpót már,
   -    U -  -   U U   U -   -   
Viszik pompával kifelé,
 U  -   -  - -   U U -  
Most van nagy kiséret, mikor már
 -    -   -    U - -    U -   - 
Utját ő úgy is meglelé!
-  -  - -   -   -  U -  
- Feküdjék rózsákon: az élő
   U -  -   -  - U   U  - - 
Koszorúját reá veti -
 U  U - -   U-  U U   
Jól megvetik ágyát, mikor már
 -   -  U U  -  -    U -   -  
Tökéletes mindegy neki...
 U - U -   -  -    U U    

  
Régi dal ez. Mért kezdem újra?
 - U  U  -    -    -  U  -  U  
- Hát magamnak dúdolgatok.
   -   U -  -   - -  U U  
Aztán a versért a redaktor
-  -  U  -  -   U  U -  -  
Fizet... nos, csak elég az ok?
 U -      -     U  U -  U  -   
Jól van no! a temetés szép volt,
 -   -   U  U  U U -    -   -    
Nem akarom vitatni el.
 U  U U -   U -  U -   
Nincs oly buzgó nép mint vagyunk mi,
 -    -    -  -  -   -    U  -    U  
Ha épen csak - temetni kell.
 U - -    -     U -  U  -   
A

 1

A

B

C

B

B

D

E

D

 9

8

10

8

9

8

9

8

A

B

C

B

D

A

E

A

 9

8

9

8

9

8

9

8

A

 2

A

B

C

B

D

E

F

G

 9

8

9

8

9

8

9

8

A

B

C

B

D

E

F

G

 9

8

9

8

9

8

9

9

A

 3

A

B

A

B

C

D

A

D

 9

8

9

8

9

8

9

8

A

B

B

B

C

D

E

D

 9

8

9

8

9

8

9

8

























































































Alliteráció







Alliteráció