Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 907 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. június 16.

Megosztás

Címkék

Sárosi Árpád

Legenda

Koldus volt. Vak, akit magukkal hoztak
A szent jászolhoz futó pásztorok.
Hitték: szeméből elszáll a sötétség,
Az égi fény, ha egyszer ráragyog.
Az ifju várt az irgalom küszöbjén,
Mig kinccsel áldoz három bölcs király.
Mit ő hozott, nem kérkedő ajándék,
Csak bu s alázat, amit fölkínál.
És szól a nép a szánalom szavával:
- Menj hozzá ifju, kérd a kisdedet,
Oszlassa el szemednek éjszakáját.
Felelt a vak: a világ szép lehet!
Mondják, a legszebb benne Jeruzsálem.
Én még is éljek, mint eddig vakon.
Mondják, gyönyör, kéj, örvény leskelődik
A cédrusokkal szegett utakon.
Mennék szavára bünös csábitásnak.
És jaj, az asszonyt ha megismerem...
Éljek csak én az irgalom küszöbjén,
Mert megtagadnám értte Istenem.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ