Sárosi Árpád

Legenda

Koldus volt. Vak, akit magukkal hoztak
A szent jászolhoz futó pásztorok.
Hitték: szeméből elszáll a sötétség,
Az égi fény, ha egyszer ráragyog.
Az ifju várt az irgalom küszöbjén,
Mig kinccsel áldoz három bölcs király.
Mit ő hozott, nem kérkedő ajándék,
Csak bu s alázat, amit fölkínál.
És szól a nép a szánalom szavával:
- Menj hozzá ifju, kérd a kisdedet,
Oszlassa el szemednek éjszakáját.
Felelt a vak: a világ szép lehet!
Mondják, a legszebb benne Jeruzsálem.
Én még is éljek, mint eddig vakon.
Mondják, gyönyör, kéj, örvény leskelődik
A cédrusokkal szegett utakon.
Mennék szavára bünös csábitásnak.
És jaj, az asszonyt ha megismerem...
Éljek csak én az irgalom küszöbjén,
Mert megtagadnám értte Istenem.