Két öreg térde már a földet éri,
- U - - U - U - U - U
Nekünk a szentet, a mindvégig drágát,
U - U - U U - - - - -
Fátylas szemével az utcánkat méri:
- - U - U U - - - - U
Minket keres, a külváros virágát.
- - U U U - - - U - -
Mohos fedél a tarkójára szédült.
U - U - U - - - U - -
Csak néz, csak les: a két gyerek most merre?
- - - U U - U - - - U
(Két rózsakert, már rég az őszbe vénült.
- - U - - - U - U - -
Megyünk, megyünk, a nagy sötét vizekre.)
U - U - U - U - U - U
A vágy ha vert, ha énekek ragadtak.
U - U - U - U - U - -
Mi elkószáltunk, ki a sinhatárig,
U - - - - U U - U - -
Hol földet értek lángjai a napnak,
- - U - - - UU U - U
És felperzselték a ködöt egy szálig.
- - - - - U U U - - U
S megnyilt nekünk a titkos végtelenség,
- - U - U - - - U - -
A vonatok sikoltva csábitottak,
U U U - U - U - U - -
De mi maradtunk - jó, vagy esztelenség?
U U U - - - U - U - -
Bús rabjai a holt utca-saroknak.
- - UU U - - U U - U
Ahol a sinek lomhán összeérnek,
U U U U - - - - U- U
Odáig roskadt életünk, a gyáva...
U -- - - - U - U - U
A vonatok már vissza sose térnek,
U U U - - - U U U - -
Mi maradtunk a nyügös éjszakába`.
U U - - U U U - U - U
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
C
| 11
11
11
12
| | | |
|
|