Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1072 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. június 16.

Megosztás

Címkék

Sárosi Árpád

Ház, a kis utcában

Két öreg térde már a földet éri,
Nekünk a szentet, a mindvégig drágát,
Fátylas szemével az utcánkat méri:
Minket keres, a külváros virágát.

Mohos fedél a tarkójára szédült.
Csak néz, csak les: a két gyerek most merre?
(Két rózsakert, már rég az őszbe vénült.
Megyünk, megyünk, a nagy sötét vizekre.)

A vágy ha vert, ha énekek ragadtak.
Mi elkószáltunk, ki a sinhatárig,
Hol földet értek lángjai a napnak,
És felperzselték a ködöt egy szálig.

S megnyilt nekünk a titkos végtelenség,
A vonatok sikoltva csábitottak,
De mi maradtunk - jó, vagy esztelenség?
Bús rabjai a holt utca-saroknak.

Ahol a sinek lomhán összeérnek,
Odáig roskadt életünk, a gyáva...
A vonatok már vissza sose térnek,
Mi maradtunk a nyügös éjszakába'.

Juhász Mórnak ajánlom.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ