Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1470 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. június 15.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sárosi Árpád

Utak

Egyedül az éjnek,
A bársony kezünek, az édes szavunak,
A velük érzőnek, a néma tanunak,
Csak neki beszélnek:
A tört testü utak.

Panaszkodnak, sirnak
Az örökké élők, sirokon tul érők,
A holtra fáradtak, a nyugalmat kérők,
Pihenni nem birnak:
A megkinzott utak.

Gázol, tipor rajtuk
A keritő gazság, szánakozó jóság.
Elhizott gazdagság, árnyékfestő jószág,
Sebet ver a sarkuk:
Jaj, ti tűrő utak!

Én, egyedül Neked:
Az áldott kezünek, a tűrés kutjának,
A könnyes szeműnek, alázat utjának
Vallom meg ezeket,
Az én egy utamról;

Már nyelik az árnyak,
A zenés szavuak, az álmokat hintők,
Mámor-ágyat vetők, - nyugalomra intők,
Engem, téged várnak
S száz sebü utamat.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!