Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1865 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. június 15.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sárosi Árpád

Utak

Nem volt az én elindulásom
A gyáva fiu utnakindulása,
Kit dédelget és széltől őriz
Dus kényelemnek féltő siratása.
Se bölcs tanács, se biztatások
Nem nyomták szivem: himes tarisznyámat. -
Dacos merészség, könnyü dal kisértek
És megcsókoltam szép szemü anyámat.
Csak egyedül a rengetegben...
Nem féltem tőled, kapzsi, zsarnok Élet.
Az éjszakák megostoroztak,
De vig szavam a harcos hajnalé lett.
- Jobb volna talán visszatérni?
Anyáskodott a könny a véres utban.
Örvények szélén, rémek árnyán
Álmaimmal, tanácsra összebujtam.
Elémbe álltak: erdő, szikla,
Nagy akarat, a tett csak szótlan árnyék.
Két szem: anyámé, vagy a másé:
Megsimogat: jövök, csak türj, csak várj még.
Vert szivemet öledbe vetted.
Csodavirág a két karod varázsa.
Leomlott erdő, gonoszság sziklája:
Rámlelt az Élet, álmaimnak mása. -

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!