Kedvesemnek
I.
Szeretem halvány arcodat
S bágyadt fényű szemeidet,
Azt az ajkot, amely lángol
S mégis hallgat, mégis hideg.
Nem vagy te szép, s nekem, látod,
Mégis legszebb a világon.
Gúnyolodó, hideg ajkad
Mindig édes csókkal zárom.
II.
Ne gúnyoljál tudákosnak,
Oh, ne mondd, mert kinevetlek,
Hiszen látod, nem vagyok bölcs,
Mert megtudtad, hogy szeretlek.
Ez az, miben felül nem múlt
Soha senki e világon.
Szeretni hűn, végtelenül,
Ez, ez az én tudományom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!