Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1103 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. június 14.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Sárosi Árpád

Mesemondók, költők, álmodók...

A pásztor-sípon sír a régi nóta,
Meghalt a kedv, a pásztor-tűz nem ég...
A mesemondók elnyűtt szövőszékén
Nem kelnek-élnek vidám, új mesék.

Köd mindenütt. Torz ének, érthetetlen.
A költők lantja egyhúru, beteg.
Elűzni bút, megváltani keservet,
Nem támad kobzon kacaj-fergeteg.

Derüt keresni élvek mámorában
Csak szines fátyol ámitás felett.
A hajnal újra ránk veri bilincsét:
A bús, kifosztott, nyügös életet.

Kiket a népnek Isten maga küldött,
Ti mesemondók, költők, álmodók
Gyujtsátok fel a tüzeket a sikon,
Arany-patakban zúgjanak a szók.

És vessetek vetést a tarlott szivbe.
Dalban-mesében élet-örömöt,
Kiket a népnek az Ur maga küldött:
Vigasztalásul, kétségek között.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ