Vén fa árnyékában,
- U - - - -
Forró meleg nyárban
- - U - - -
Megpihenni de jó!
- U - U U -
Ki e fát ültette,
U U - - - U
Áldassék érette
- - - - - U
A kedves nagyapó!
U - - U U -
Volt még csak apóka,
- - U U - U
Mikor e diófa
U U U U- U
Ide ültetődött,
U U - U - -
Sokat öntözgette,
U U - - - U
Meg-megállt felette,
- U - U - U
Míg megöröklődött.
- U U - - -
Miért Istent kérte,
U- - - - U
Örömét megérte
U U - U - U
Gonddal ápolt fának:
- U - - - -
Sokszor ült alatta
- U - U - U
S vele víg csapatja
U U - U - U
Sok szép unokának.
- - U U - U
Vén fa árnyékában,
- U - - - -
Forró meleg nyárban,
- - U - - -
De sok mesét mondott!
U - U - - -
És amíg meséle,
- U - U - U
Hófehér fejére
- U - U - U
Hajlottak a lombok.
- - U U - U
Hej, szép napok voltak,
- - U - - -
Mi kár, hogy csak voltak!
U - - - - -
Hol van nagyapóka?
- - U U - U
Pihen már sírjában,
U - - - - -
Nem fa árnyékában,
- U - - - -
S nincs mese azóta...
- U U U - U
| A
A
B
C
C
D
| 6
6
6
6
6
6
| | A
A
B
C
C
B
| 6
6
6
6
6
6
| | A
A
B
C
C
B
| 6
6
6
6
6
6
| | A
A
B
C
C
B
| 6
6
6
6
6
6
| | A
A
B
C
C
B
| 6
6
6
6
6
6
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|