"Nem, mégsem engedem el a kezét!"
- - U - U U U U U -
Írta, mikor már szinte haldokoltam.
- U U - - - U - U - -
S megértették egysoros levelét
U - - - - U - U U -
Akkor az égben s a pokolban.
- U U - - U U - -
Sikoltása forró szélvész gyanánt
U - - U - - - - U -
Becsapta menny és pokol ajtaját.
U - U - - U U - U -
Pedig kettő közül valamelyik
U - - - U - U U U U
Engem akkor már tárva-nyitva várt.
- U - - - - U - U -
"Nem, mégsem engedem el a kezét!"
- - U - U U U U U -
Pedig messziről írta egysoros,
U - - U - - U - U -
Kétségbeesett és akaratos,
- - UU - - U U U -
Gyönyörű levelét.
U U - U U -
Nem telt bele egy év:
- - U U U -
Én álltam ágya mellett.
- - U - U - -
De nem tudtam úgy ostromolni mennyet.
U - - U - - U - U - U
És fogtam szinte végig a kezét.
- - - - U - U U U -
És elengedtem mégis a kezét.
- U - - - - U U U -
| A
B
A
B
C
C
D
C
A
E
E
A
| 10
11
10
9
10
10
10
10
10
10
10
6
| | A
B
B
A
| 6
7
11
10
| ^ Ölelkező rím
| A
| 10
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|