A jászol küszöbén
Nem véd meg Uram, senki ellened,
Ha sujtanod kell sulyos vétkemet.
A templomoszlop s földi hatalom:
Elomló rög csak, szétporló szirom.
Fejem fölé az éj hiába száll,
Pallosod éle ott is rám talál.
Hegyeknek mélye, völgyek vak köde?
A bün, előled menekülhet-e?
Ha szenny, ha baj, ha vétek terhe nyom,
Egy szent küszöbhöz vezet csillagom,
Jézus megnyitja szegény jászolát:
Szivére zárja beteg vándorát.
És örömén, kit Békesség adott:
Elcsitul Uram, minden haragod.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!