Sárosi Árpád

Ismeretlen partok

A virágos partok egyre maradoznak.
Rohanó hajómat titkos erő vonja.
Szürkébb lesz az égbolt, csendesebb az erdő,
Mintha hűsre válnék vérem vágya, szomja.

Vágtató hajómat titkos erő készti
Ismeretlen célhoz, ismeretlen tájra.
Mért kell oda menni, mindent eltemetni,
Egymagam indulni, senkire se várva?

Hatalomnak Ura, tartsd vissza hajómat,
Add, hogy örülhessek a nyár gyönyörének,
Vad mámorral teljek az utolsó órán,
Minden emlékemmel egyszerre elégjek.

Nem akarok menni még a tulsó partra,
Ahol kimért úton fáradt aggok járnak.
Ahol már az élet csupa keserüség
S emberek nyomába' sötét, hideg árnyak.