Sárosi Árpád

Még visszanézek

Még visszanézek a kacagó völgybe,
Ahol az Élet vigan ünnepel.
Lent rózsák nyílnak, dalos ajku rózsák
A hegytető int, nekem menni kell.

Még visszanézek hajnalok völgyébe.
Fölöttem már is delelőn a nap.
Csend ül körültem: távozók barátja.
Rövid az út, de egyre zordonabb.

Hirnév, dicsőség én visszakinállak...
Csak még egy percig álljak odalenn.
Nincs koldusabb, mint aki elmenőben
A hegytetőn kincsével megpihen.

Még visszanézek. Érezzem utólszor
A bűnös élet minden mámorát.
Aztán, a hegytető bús alkonyába
Könny nélkül megyek át.