Várt már, a végső élet-állomás. - - U - - - U - U - Nem volt szava komoly marasztalásra. - - U U U - U - U - U Ki menni készül, itt e partokon U - U - U - U - U - Mi kedves néki, mindenét elássa. U - - - U - U - U - U Alattam vizek békés mélyei. U - - U - - - - UU Podgyászom nem sok, ócska, csonka nóták, - - - - U - U - U - - Hervadt nyarak fakó emlékei, - - U - U - - - UU Egy vágy, amelyből sosem lett valóság. - - U - - U - - U - - Hajómra vártam. Az ezüst kapu U - U - U U U - U U Az örök-utnak szárnyait kitárta: U U U - - - U- U - U Hagyj visszanézni, aki hiva-hivsz, - - U - U U U U U - Csak még egyszer, a ködbe hullt világba. - - - U U - U - U - U S te összefogtad bünös két kezem, U - U - - U - - U - Szegény podgyászom szines rendbe szedted. U - - - - U - - U - - Mesébe szőtted az ezüst kaput, U - U - U U U - U U Az élet ágyát ujra megvetetted. U - U - - - U - U - U
| A
B
C
B
| 10
11
10
11
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 10
11
10
11
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 10
11
10
11
| ^ Félrím
| A
A
B
A
| 10
11
10
11
| ^ Visszatérő rím
| | |
|
|