Sárosi Árpád Ezüst kapu című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Várt már, a végső élet-állomás.
 -    -   U  -  - - U  -  U -   
Nem volt szava komoly marasztalásra.
 -   -     U U  U -    U -   U -  U  
Ki menni készül, itt e partokon
 U  -  U  -  U   -   U  -  U -  
Mi kedves néki, mindenét elássa.
 U  -  -   - U   -  U -  U -  U  

 
Alattam vizek békés mélyei.
U -  -   U -   - -   -  UU  
Podgyászom nem sok, ócska, csonka nóták,
 -   -  -   -   U   -   U    -  U  - -   
Hervadt nyarak fakó emlékei,
 -  -     U -   U - -  - UU 
Egy vágy, amelyből sosem lett valóság.
-    -    U -   -   U -   -    U - -   

  
Hajómra vártam. Az ezüst kapu
 U -  U  -  U   U  U -    U U
Az örök-utnak szárnyait kitárta:
U  U U  -  -    -   U-   U -  U   
Hagyj visszanézni, aki hiva-hivsz,
 -     -   U -  U  U U  U U  -     
Csak még egyszer, a ködbe hullt világba.
  -   -  -    U   U  -  U  -     U -  U  

  
S te összefogtad bünös két kezem,
   U -   U -  -   U -   -   U -   
Szegény podgyászom szines rendbe szedted.
  U -    -   -  -    U -   -   U   -  -   
Mesébe szőtted az ezüst kaput,
 U - U   -  U  U  U -    U U  
Az élet ágyát ujra megvetetted.
U  - U  -  -  -  U  -  U -  U  
A

B

C

B

 10

11

10

11

^ Félrím
A

B

A

B

 10

11

10

11

^ Keresztrím
A

B

C

B

 10

11

10

11

^ Félrím
A

A

B

A

 10

11

10

11

^ Visszatérő rím