Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1347 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. május 23.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Sárosi Árpád

Ezüst kapu

Várt már, a végső élet-állomás.
Nem volt szava komoly marasztalásra.
Ki menni készül, itt e partokon
Mi kedves néki, mindenét elássa.

Alattam vizek békés mélyei.
Podgyászom nem sok, ócska, csonka nóták,
Hervadt nyarak fakó emlékei,
Egy vágy, amelyből sosem lett valóság.

Hajómra vártam. Az ezüst kapu
Az örök-utnak szárnyait kitárta:
Hagyj visszanézni, aki hiva-hivsz,
Csak még egyszer, a ködbe hullt világba.

S te összefogtad bünös két kezem,
Szegény podgyászom szines rendbe szedted.
Mesébe szőtted az ezüst kaput,
Az élet ágyát ujra megvetetted.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom