Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 717 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. május 21.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Sárosi Árpád

Sok olyikunk sorsa

Üres a tarisznyád, bujdosó pajtásom.
Az enyém is úgy van. Kacagjunk egymáson.

Álljunk meg egy szóra nagyok küszöbénél...
A te szavad bátor, hátha kegyet kérnél?

Iveld a derekad, a fejedet szegd meg,
Megtelik a szerdás. - Tenném, de nem enged,

Olyan a gerincem, mintha szikla volna,
Fejem égnek feszül, mint a falunk tornya.

Hát eb ura fakó! Maradok, ki voltam.
Nagyurak küszöbét sohasem tapostam.

Megyek a farkassal, halott erdőn hálok.
Majd elaltat egyszer az útszéli árok.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ