Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe, - - - - - U U U U - U Mint aranyfelleg alkonyati égre. - U - - U - U U U - U Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből, - - - U - - - - U - - Örvényes, néma, feneketlen mélyről. - - - - U U U - - - - A dal kérdezett: igaz dal vagyok?! U - - U - U - - U U A könnycsepp igazolt és ragyogott. U - - U U - - U U - Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét, - U U - - - - - U - Átragyogta a költő kételyét. - U - U U - - - U - A költeményen és a könnyön át U - U - U - U - U - A Szépség találta meg önmagát. U - - U - U U - U -
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
B
| 10
10
| | A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| | |
| Alliteráció Alliteráció
|