1 Mikor már minden szín elillant: U - - - - - U - - este felsrófolom a villanyt... - U - - U U U - - Tinta... toll... papír... bús sorok... - U - U - - U U És aztán terád gondolok... - - - U - - U U S hajnalban, mikor szegény, fáradt - - - U - U - - - szívemmel vágyódom utánad: - - - - - U U - U könnyem fut át a sok soron... - - U - U - U U És a villanyt lesrófolom... - U - - - - U U 2 Ne nyújtsd ki messzire karod, U - U - U U U - mert semmit sem találsz, s kifárad! - - - - U - U - U S a szerencse?... csak talmi kincs: U U - U - - U - rossz vendég, ki halálig várat... - - - U U - - - U A messziség virágait U - U - U - U- csak hagyd te tűzpirosra érni! - - U - U - U - U Csak az árnyékokat kutasd, U U - - U - U - ha a színt akarod elérni... U U - U U U U - U
| A
| 0
| | A
A
| 9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
| 8
8
| ^ Bokorrím
| A
A
| 9
9
| ^ Bokorrím
| A
A
| 8
8
| ^ Bokorrím
| A
| 0
| | A
B
| 8
9
| | A
B
| 8
9
| | A
B
| 8
9
| | A
B
| 8
9
| | | |
|
|