Hogy mért csak így:
- - U -
Ne kérdezzétek;
U - - - U
Én így álmodom,
- - - U U
Én így érzek.
- - - U
Ilyen messziről,
U - - U -
Ilyen halkan,
U - - U
Ily komoran,
- U U U
Ily ködbehaltan,
- - U - U
Ily ragyogón,
- U U -
Ily fényes vérttel;
- - - - U
Űzött az élet,
- - U - -
S mégsem ért el.
- U - -
Menedékem:
U U - U
A nagy hegyek,
U - U U
Az élet fölött
U - - U -
Elmegyek;
- U -
S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:
U - U - U - U - U U
Én, örök vándor, s örök idegen.
- U - - - U U U U U
| A
B
C
B
D
E
E
E
C
B
B
B
B
F
G
F
H
F
| 4
5
5
4
5
4
4
5
4
5
5
4
4
4
5
3
10
10
| | | |
|
|