Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1714 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. május 11.

Megosztás

Címkék

Sárosi Árpád

Bocsáss meg erdő!...

Nem voltam ott a szent agóniánál,
A könnyes remegések éjjelén.
Halállal vívott üzenet-tusákon
Nem voltam én.

Lázas fejed, a tört avar-párnádon
Nem becézgette hű baráti kéz,
Sors: (emberi) mely sok-mindegyikünknek
Szemébe néz.

A halott szagot riadva kerülte
A zenekar, a madarak hada.
Koldus-csapat, csak üzte-csalta őket
Dél illata.

Én most jövök, idegen, fáradt kedvvel
Tél-gyürte testtel magam-roskatag.
A szent vizek, a március varázsa
Rám omlanak.

Holt vágyaim megmártom a vizekben,
Szemedbe nézek győzelmes tavasz:
Mi felszikrázik rejtett mélységekből:
Az élet az.

Jövök, a tékozlók alázatával.
Arany patak az avaron.
Adj innom erdő, égnek már a völgyek,
Én szomjazom.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!