Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 911 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. május 10.

Megosztás

Címkék

Sárosi Árpád

Temetés

Künn a város szélén
Egy csöndes utcából,
Nagy, szivtelen gőgtől,
Hiuságtól távol -
Szűk koporsót visznek.
A lehunyó napnak,
Hervatag sugára
Ráhull koszorutlan,
Egyszerü fejfára,
Ráfonódik disznek.

Most viszik pihenni
Az édes anyámat -
Ki a szenvedésben
Soha el nem fáradt,
Mártirok mártirja...
Ezer bánatának,
Néma szenvedésnek,
Az minden jutalma,
Hogy pihenni tér meg
Virágtalan sirba.

Ne hulljon sirodba
Könnyeimnek árja...
Ha szivedhez érne
Felérezne, fájna...
Fájna a szivednek...
Vissza kivánkoznál
Türni értünk ujra,
Friss tövist kötözni
Mártir koszorudba...
Pihenj meg, pihenj meg.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ