Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 967 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. május 10.

Megosztás

Címkék

Sárosi Árpád

Temetés

Künn a város szélén
Egy csöndes utcából,
Nagy, szivtelen gőgtől,
Hiuságtól távol -
Szűk koporsót visznek.
A lehunyó napnak,
Hervatag sugára
Ráhull koszorutlan,
Egyszerü fejfára,
Ráfonódik disznek.

Most viszik pihenni
Az édes anyámat -
Ki a szenvedésben
Soha el nem fáradt,
Mártirok mártirja...
Ezer bánatának,
Néma szenvedésnek,
Az minden jutalma,
Hogy pihenni tér meg
Virágtalan sirba.

Ne hulljon sirodba
Könnyeimnek árja...
Ha szivedhez érne
Felérezne, fájna...
Fájna a szivednek...
Vissza kivánkoznál
Türni értünk ujra,
Friss tövist kötözni
Mártir koszorudba...
Pihenj meg, pihenj meg.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom