A halál aznap azt súgta neki:
U U - - U - - U U U
A szószéken ma nem állsz egyedül,
U - - - U U - U U U
A szószéken ma én állok veled,
U - - - U - - - U U
És amikor legjobban tündököl,
- U U - - - - - U U
Elmetszem szavad aranyfonalát.
- - - U U U - U U -
Ő visszanézett napsugár-szemével
- - U - - - U - U - U
A néma szónok éjsötét szemébe:
U - U - U - U - U - U
Jól van, halál, ma ketten prédikálunk -
- - U - U - - - U - -
De harmadiknak Isten is beszél.
U - U - U - U - U -
| 10
10
10
10
10
11
11
11
10
|
|