Néha
A tűnt tavaszból lelkem ágán
Egy-egy virág még felfakad,
Mint néha, késő ősz derűjén
A rózsák is kinyílanak.
Ámulva nézem a csodát, és
Szívem lángolva fölremeg,
Mint néha, tiszta naplementén,
Kigyúlanak a hóhegyek.
S kísért a vesztett üdvök álma,
A tűnt gyönyör, a régi kéj, -
Mint néha holt fát is belombol
A zuzmarázó, téli éj...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!