Szerző
Zajzoni Rab István

Zajzoni Rab István

csángó költő

1832. február 2. — 1862. május 15.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1406 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. május 9.

Megosztás

Címkék

Zajzoni Rab István

Lelkemadta vig barátok...

Lelkemadta vig barátok,
Hogy is bukkanék reátok?
Isztok mint a malomkerék,
Ez valóban nagyon derék.

Nem ittam száz esztendeje,
Száraz csontjaim veleje,
Száz jó forint marja zsebem,
Mind a százat eltemetem.

Föl, csapláros, föl, cigányok!
Ingyen semmit nem kivánok,
Bor és zene, dinomdánom,
Száz forintért sohse bánom.

Az én torkam pokolgödör,
Lángja mindig jobban gyötör,
Tűzét gonosz ördög rakja,
Bort! a bor majd elaltatja.

Ti meg huzzátok, cigányok,
Lelkem az édes anyátok,
Huzzatok rá, rugjak egyet,
Mit tehetnék most egyebet?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!