Vörösmarty Mihály

Egy festett nefelejts alá

Melyet egykor hű kezekkel
Szedtem a mély völgyeken,
Elhervadt már, s új virágot
A tél nem nevel nekem.
Mégis küldök egy virágot,
Nem virágzót, nem élőt;
De jelentő képzetében
Bús szivemmel egyezőt.
Vedd és tedd szép titkaidhoz
A serény év kezdetén.
Légy vidám, s boldog helyettem:
Boldogtalan lettem én.