Üres a ház, üres a fészek, U U U - U U U - - Magam elé szomorúan nézek. U U U - U U -- - U Itt egy szoba, ott más bezárva, - - U U - - U - U Elnémult, el, az édes lárma. - - - U U - - - U Hol tegnap még gyermekhang csengett, - - - - - - - - - Hogy szokjam meg a szörnyű csendet? - - - U U - - - - Temetőkertnél némább a házunk, U U - - - - - U - - Lobog a tűz, s haj, mégis fázunk. U U U - - - - - - Vigasztalgat jó nagyanyóka: U - - - - U U - U Ne búsuljon már, nagyapóka. U - - - - U U - U Ez a világnak sorja, rendje: U U U - - - U - U A gyermekek elhagynak rendre. U - U U - - - - U Ősszel elszállnak vándormadárként, - U - - - - - U - - De visszaszállnak ismét apránként. U - U - U - - - - - Egyik tavaszra, másik nyárra, U - U - U - - - U S megújul az az édes lárma. U - U U U - - - U Könnybe borul szemem, de látom, - U U - U - U - - Hol van az én legjobb barátom - U U - - - U - - Jó nagyanyó titkolja, rejti, - U U - - - U - U Maga búját értem felejti. U U - - - - U - U És indulunk, kart karba fonva, - - U - - - U - U Ki a kertbe, lassan osonva. U U - U - U U - U Tekintünk jobbra, aztán balra: U - - - U - - - U Nincs-e gyermek erre vagy arra. - U - U - U U - U Lelkünk gyermekként képzelődik: - - - - - - U - - Hátha Évi erre vetődik? - U - U - U U - - Tán Lacika? Tán kis Döncike? - U U U - - - U U (Ez a bece. Ez a kicsike.) U U U U U U U U U Bolond remény, de oly jól esik, U - U - U - - U U Öreg szívet ez lecsendesít; U - - U - U - U - S megtérve, lám meleg a házunk, - - U - U U U - - A tűz nem ég már, mégse fázunk. U - U - - - U - -
| A
A
B
B
| 9
10
9
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 9
9
10
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 10
10
9
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| A
A
B
B
| 9
9
9
9
| ^ Páros rím
| | |
|
|