Bezerédj Amália

Erdély- s Magyarországról

Két egy édes testvér haza
Magyarország Erdélylyel,
Magyarjain kivül tart még
Másokat is kenyérrel.

Magyarok közt német, zsidó,
Tót, sváb, élnek csendesen,
Erdélyben sok oláh, czigány,
Örmény, szász van vegyesen.

Nagyon áldott egy ország ez,
A világon párja nincs;
Mezői dús termésüek,
Hegyeiben sok a kincs.

Állat, növény, viz, levegő,
Egészséges tápszerek;
Bort, dohányt, sót kölcsön kérni
Nem mennek az emberek.

Vitéz népe hajdanában
Harczban élte napjait,
Most békében tanácskozva
Igazgatja dolgait.

Zászlóját a haladásnak
Lobogtatja számos kar:
Gazdag, miveit nemzetekkel
Versenyez már a magyar.

Mint némelyek jövendölték,
Nem fenyiti enyészet;
Mert még most kezd virágzani
Az ipar és művészet.

Számos gyárak, intézetek,
Kisebb-nagyobb iskolák
Vannak, a hol foglalkozhat
S tanulhat az ifjuság.

Iró, festő, szobrász müvén
Minden honfi lelkesül.
És ha vész jön, ő az első,
Áll a gáton emberül.

Megáldotta a jó Isten
A magyarok hazáját,
Dús termések ékesitik
Mezőit és rónáját.

A havasok aranybányás
Festői szép hegyei
Kis Erdélyhont két karával
Mintegy általöleli.

Hires e föld borvizéről,
Melytől a bor fölpezseg;
Szamos, Maros, Olt, Körös, e
Hazát folyva futja meg.

Kis részében lakik egy nép,
A szorgalmas székelyek;
Édes testvér a magyarral,
Sok mindenhez értenek.

Tátra, Fátra, Mátra hegyek
Nagy Magyarhon diszei,
Határ hegyvonalát a nép
Kárpátoknak nevezi.

Duna, Tisza, Dráva, Száva
Négy legnagyobb folyója;
Jár a Dunán naponként több
Társulatok hajója.

A Balaton nagyszerű tó,
Tele legjobb halakkal;
Szép vidékén a halász-nép
Kinál izes falattal.

De már láttuk ugy nagyjában
E szeretett szép hazát,
Uti szemlénk a kitünőbb
Városokra térjen át.

Pozsony

A Duna bal partján menve
Pesttől mindig felfelé,
Pozsony vára kies helyen
Tünik föl a szem elé.

Legrégibb és leggazdagabb
Városa a hazának,
Hol koronás királyaink
Igen gyakran valának.

Pest s Budával, mint testvérrel,
Közlekedik élénken,
Lakosinak nagyobb része
Jómódú és tevékeny.

Pest-Buda

Pest Magyarhon fővárosa,
Széltében a Duna mossa;
Pest, Buda egy város volna,
Ha köztük e viz nem folyna.

De a lánczhid összetartja,
Elbámul a néző rajta;
Angol volt e mű mestere,
Méltón nyert oly nagy hirt vele.

Buda áll a viz jobb partján,
Öreg Gellért-hegynek alján,
Van királyi palotája,
S nagy értékü fegyvertára.

Hát az mi ott a vár alatt?
Alagúton szekér halad.
Általfúrták a nagy hegyet,
Az út ott is Pestre vezet.

"Pest-Budáról sok nép kijár",
Nem ritka a magyar szó már;
Mert még a ki nem is magyar,
Beszélni e nyelven akar.

Kié az a szép épület?
Valamelyik grófé lehet.
Szinház az: a nyelv temploma,
Mulattató nagy oskola.

A táncznak is van nagy háza,
Tudósoknak palotája,
S hol a ritka tárgyak vannak,
Muzeum a neve annak.

Fényes bolttal sok az utcza,
Mely keresztülkasul futja.
Uri a nép, s czifra benne,
Mintha mindég ünnep lenne.

Bár ki mit mond, szép e város
Hogy Budával ilyen páros,
Ez az ország ékessége,
Magyar nemzet büszkesége.

Esztergom

Festői vidéknek gyönyörü ölében
Fekszik ős Esztergom nevezetes vára,
Mely fölé az Isten ragyogó egéből
Jólét s gazdagságban áldott kezet tára.

Roppant nagy templomot épitett egy főpap
A város fölött egy terjedt hegytetőre,
Melynek méltóságos, fönseges alakja
Bámulást gerjesztve hat a szemlélőre.

Környékén még látunk több csinos szép falvat,
Melyeknek dús földe tele márvány s kővel.
Dömös egy királynak volt mulatóhelye,
Ékeskedik Maróth szép bikkfa-erdővel.

Rév-Komárom

Vára hires nagy erősség
Gyakran vítta bősz ellenség.
De küzdelme hasztalan volt;
Még most is áll, meg nem hajolt.

Vannak remek templomai,
Könyvnyomdája, hajósai.
Lakosai nagyobbára
Vállalkozók a munkára.

Veszprém

Egyik felől környezi a
Várost a szép Balaton,
Más oldalán nagy rengeteg
Erdő terül, a Bakony.

Püspöki lak, székesegyház,
Fölmagasló régi vár,
Melyen egyik királynénknak
Kápolnája most is áll.

Tokaj

Jó bortermő szőlőhegyek
Aljában
Áll e város, s hirét hordja
Borában.

Jó volna ott szüretelni,
Ugy-é bár?
Majd meglátja, ki valaha
Arra jár.

Debreczen

Hires város az alföldön Debreczen,
Rónaságos határ körzi kereken,
Nagy magyar, és legnépesebb Pest után,
Ott virágzik az ipar csak igazán.

Szinháza uj, és alig ha párja van,
Oskoláját látogatják számosan;
Nincsen köve, mégis járdát rakatott,
Mert sarában ember alig haladott.

Nagyvárad

Hazánknak e szép városa
Dús termékeny helyen áll,
Ott nyugoszsza örök álmát
Régidőktől sok király.

Velencze, Váraly, Olaszi,
Még mind hozzá tartoznak.
Szinhelye volt több nagyszerü
Eseménynek, s harczoknak.

Isten veled Magyarország,
Mi már tovább indulunk.
Mi testvéred, a kis Erdély
Szép ölébe eljutunk.

E hegy a két hon határán
Áll, s Királyhágó neve.
Elsőbb rá egy király hágott,
Van is róla egy rege.

Kolozsvár

Nagy pompában nem ragyog e város,
Nagyszerüvé zajos multja tette,
A történet kinoskamarájában
Egy örökös nagybecsü ereklye.

Itt született a nagy király: Mátyás,
Itt nevelt több fejedelmet anyja.
Erdély nemes fiai fejére
Itt szórt halált a zsarnokok ajka.

Mintha Isten jobb és bal karjával
Ezt a várost átölelte volna.
Bő áldást hint jobbjával feléje,
Mig balja a villámokat szórja.

Áldás van a mezőkön s hegyekben.
Dúsan egykor fiai e várnak.
Nem hiába nevezte el népe
Hajdanában "Kincses Kolozsvárnak".

Szamos-Ujvár

Nagyobbára örmény telep,
Vallásosak az emberek
Ott, s szorgalmas kereskedők,
Sokfélével üzérkedők.

Ismeretes nagy fogháza,
Mely sok vétkest zár magába
S hogy magokat meg ne unják,
Napon által dolgoztatják.

Maros-Ujvár

Régi gazdag nagy sóbánya
Terül el e város alatt.
Szélein a szőke Maros
Csendes vize büszkén halad.

Jobbra távol szép zöld begyen
Alt egy csinos palota;
Erdély egyik nagy fiának,
Gróf Mikónak tulajdona.

Maros-Vásárhely

E város a székely földnek
Legragyogóbb gyöngye,
Körülfolyja a Marosnak
Omladozó könye.

Szépre, jóra lelkesülni
Tudó miveit népe,
Magyar vendégszeretetnek
Elő mintaképe.

Szép kútja van piaczának
S több zöldelő fája.
Könyvtár, nyomda, gőzmalma és
Jeles tanodája.

Nagy-Szeben

A szebeni erdő híres,
Hozzá közel van a város,
Német ajkú szász nép lakja,
De nem igen barátságos.

Templom és főtanodával
Dicsekedik szép belvára.
Szorgalmatos az iparban,
Ismeretes jó gyertyája.

De hagyjuk már e vidéket
Térjünk el a hegyek felé,
Arany, ezüst, s más érczekben
Gazdag bánya-helyek közé.

Gyula-Fejérvár

Igen jeles vára van e városnak,
Épülete, szép utczái számosak.
Ott a püspök, s több papoknak főhelye,
Katonáknak tanyája és őrhelye.

Torony, hol a csillagokat vizsgálják,
Műhely, melyben a puskaport csinálják.
Megolvasztják a nemesebb érczeket,
S verik a réz, ezüst, arany pénzeket.

Abrudbánya, Verespatak

Szépséggel és gazdagsággal
Ez a tájék meg van áldva.
A megfurkált kősziklában
Lelnek arany s ezüst ágra.

Abrudbánya, Verespatak,
Minő derült a te képed!
Bút, szükséget alig ismer
A te vidám munkás néped.

Héten által nagy a munka.
Kemény kőben rejlik az ércz.
Vas csákányok ütésétől
Rendül a hegy, hangzik a bércz.

Ámde mindez elcsendesül,
Ha ünnepre kél a reggel,
S ha oda mégysz, fogad e nép
Vendéglátó szeretettel.

De már vegyünk bucsut tőlük!
Utunk legyen befejezve.
Isten áldja meg e hazát,
S minden népét rendről rendre.