Szerző
Bezerédj Amália

Bezerédj Amália

a gyermekvédelem népszerűsítője

1804. április 15. — 1837. szeptember 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 778 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 27.

Megosztás

Címkék

Bezerédj Amália

Talányok

1.

Mind örökké barangolok,
Azt sem tudom, hol lakom;
A hol járok, dörömbölni
Szoktam, ajtón, ablakon.
S ezért senki nem is szeret,
Ki is szeretné a

Szelet.

2.

Nagy hidegben soká élek,
Vigy szobába, s meghalok.

Hó.

3.

Nincsen lábam, mégis gyorsan szaladok;
Nagyra növök, ha egy helyben maradok;
Mély torkommal mindenfélét elnyelek,
Ha bősz vagyok, rettegnek az emberek.

Folyó.

4.

Minden rosz és rest tanuló
Az én méltó pajtásom,
Életemben sokat tűrök,
Jegyet visel a hátom.

Szamár.

5.

Utaimban mindenütt
A virágot keresem,
Üldöznek a gyermekek;
Rövid az én életem.

Lepke.

6.

Van nevem, de nincs alakom, nincs testem,
Nem is látott engem senki sohasem;
Alig várják jöttömet a gyermekek,
Mert tudják, hogy én a jókhoz
Üres kézzel nem megyek.

Karácsony.

7.

A ki engem nem kerül,
Sokban előre halad.
A jó gyermek jó kedvvel
Rendesen meglátogat.

Iskola.

8.

Van szavam, de nincs hangom,
Nem aluszom, nem eszem;
Mégis hogy ha kedved tartja,
Jól mulathatsz én velem.

Könyv.

9.

Éjjel ugy mint nappal állok én négy lábon,
Hogy rajtam bárki is nyugalmat találjon!
De ha meg kell néha változtatnom helyem,
Lábaim semmit sem segithetnek ebben
S más két láb szükséges, hogy elvigyen engem.

Szék.

10.

Emberi ész mestermüve,
Országok jótéteménye;
Futok s mégis helyt maradok
S habár szólni nem is tudok
S magam épen nem ismerem,
Mégis az időt jelentem.

Ora.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ