Szerző
Benedek Elek

Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2220 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 25.

Megosztás

Címkék

Benedek Elek

A nagymama

Szegény nagymamának nincsen senkije,
Egyedül üldögél karosszékibe.
Volt egy unokája, szép és jó gyerek...
Ha rá gondol, a könny szeméből pereg.

Volt egy unokája, lelkének fele,
Ó, mily szépen játszott, gügyögött vele!
Hogyha ölébe ült a kis unoka,
Búra nagymamának nem is volt oka.

Volt egy unokája... volt, de már ma nincs,
Temetőben fekszik a szép drága kincs.
Temetőből többé vissza sem kerül,
Szegény nagymamácska ülhet egyedül.

Nincs a nagymamának, nincsen senkije!
Nem is sokáig ül karos székibe.
Kálmánkája után addig sírdogál,
Temetőbe viszi őt is a Halál.

Temetőben egymás mellé fektetik,
Többé aztán nem kell elválni nekik.
Fényes mennyországba együtt mehetnek,
Örökkön-örökké együtt lehetnek!

Benedek Elek aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!