Szerző

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 677 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 24.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Ölvedi László

Elnézem a Göncölszekerét

Elnézem a Göncölszekerét;
Lámpásai pislán lobognak
Kék mesgyéjén a csillagoknak.

Mámoros csönd árad szerteszét,
Halkan pöng a tücsökmuzsika;
Szinte kiált a némaság.

Néha mordul, néha hallik a
Kertek alján kutyaugatás,
Ha zörrenve csikorog az ág.

És a pusztán jár az álmodás,
Hinti szerte bűvös mákonyát...
De jó annak, aki még hiszi,
Hogy az álom igazat igér;
Üdvnek tartja a hit mámorát,
Mely mint a táltos, ragadja, viszi...

És mikorra csillagokig ér,
- Csillámlik az ezüstszürke por -
Döbbenve néz, sok büszke álma
Piros tüzű, sebes meteor,
Mely lobban - s lehull az éjszakába.

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom