Apolló nyila
Fürednek kies partján, kútfején,
Hova száz orvos gyűlt be az idén,
Egy tudós beszélt Apolló nyiláról,
Mely fölajozva Olimp távolából
Sosem hibáz - mindig szívet talál.
Költőhöz illő szép halál!
De oh, Apolló, ha netán
Ived fölvontad volna már reám,
Ne lőjj, amig e völgyet odahagyva,
Fölvánszorgom a csipkés hegyoromra,
Mely ide kékel.
Körül lombos erdők
Suttogva búcsúztassák a merengőt,
Kinek az orom lesz végállomása,
S erdőzúgásba vész a sóhajtása,
Mikor elcsattan Apolló nyila.
1930.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!