Szerző

Ölvedi László

költő

1903. május 22. — 1931. június 21.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 554 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 23.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Ölvedi László

Magyarságom

Magyarságom gyötrő kínnal éget,
Lángja tikkaszt.
Hordozom, mint titkos néma vétket.

Hazugság őkegyelme rám kurjantott:
"Térdre, porba;
Parancsolom, törd nyomban össze lantod.

Szolgám a pénz, a kincs, a szűz erény,
Az igazság,
Becsület, élet, minden az enyém.

Fény, pompa, kéj, amit csak ad a föld,
Nekem terem;
Minden kis cseppet serlegembe tölt.

Magyarnak lenni szürke póri sors,
Bús égvivás;
Elindulsz százszor, százszor megbotolsz.

A napod fakó, viharfelleges.
Sötét hajó,
Mely pusztulásnak tengerén evez."

Gunyolhat ármány, sírhat balga jós;
Én maradok
Sülyedő gályán utolsó hajós.

Ölvedi László aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom