Szerző
Lippich Elek

Lippich Elek

költő és író

1862. április 2. — 1924. április 11.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1012 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 22.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Lippich Elek

A mosolyok

De töltsenek el bizalommal
A röpke, édes mosolyok, -
Vagy téged csal, vagy magát csalja
Gyakorta, aki mosolyog.

Sínylődő jóság - s alávalóság,
Gaz győzelem - és tört remény
Mosolyait lelkembe vágni
Óh hányszor, hányszor érzem én!

A büszkeség, ha megalázták,
Dacos mosolyba menekül, -
S az árulás is csak mosolyt ölt,
Mögé rejtőzve remekül.

Némely mosoly: szép, bűvös örvény,
Mely egy pokol fölött forog, -
És van mosoly, mely megbocsájt, míg
Sírásra csuklik a torok...

Van szép mosoly, amelynek láttán
Ökölbe rándul a kezem, -
És van mosoly, hogy elfordulok...
Ne lássák meg, hogy könnyezem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom