Szerző
Farkas Antal

Farkas Antal

újságíró, író és költő

1875. szeptember 13. — 1940. szeptember 28.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 876 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Farkas Antal

Álmok

A gyár kéménye torkán kiszalad
Mély hörgés közt a végső füstdarab.
A gépek testén izzad az acél,
S a lankadtizmú munkás hazatér.

Még homlokán a munka gyöngye ég,
Mire elfogy a sovány estebéd;
Majd a kanócmécs világába bámul
S nyitott szemekkel álmodik magárul.

Egy új világot teremt meg, miben
Kifáradt izma olykor megpihen
S a tő, mit vére hullásával ápol,
Neki is juttat olykor a világból.

Alig dereng a hajnal szőke pírja,
Már a gyár füttye új robotra hívja.
És álma a felszálló barna füsttel
A szürke égen semmiségbe tünt el.

A füst hatalmas felleggé verődik,
Villáma tépi a gyárak tetőit,
Langyos esője dús kalászt nevel —
Ó, csak az elszállt álomkép vesz el...

Álmodjatok csak, testvérek, tovább,
Én összegyűjtöm elszánt táborát
Álmaitoknak s felleg lesz belőle:
Villáma pusztít, nevel az esője.

Hol palotákat a villám lerombol,
Kalászt nevel ott az eső a romból.
Álmodjatok csak... ó, ezek az álmok
Ujjáteremtik egykor a világot!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!