Benedek Elek

Évike könyvébe

Koldust, ha látsz, és látsz bizonnyal,
Ajtód s szíved ne légyen zárva;
Fejed ne fordítsd el iszonnyal.
Mert rongyos, piszkos a ruhája.

Ki volt, mi volt? ne tudakoljad,
Fájdalmit ezzel is tetézve,
S amit ad jobb kezed, úgy adjad,
Hogy balkezed ne vegye észre.

Gondold, hogy e szegénynek is volt
A földi jókban része dúsan;
Hogy volt idő, mikor az égbolt
Ő rája sem borúla búsan.

Gondold: a sors mely változékony,
Király is lett koldus árva...
Más búja iránt légy fogékony,
Ajtód s szíved ne légyen zárva!