Lassan csörögve hulltak el - - U - U - U U A sárga levelek, U - U U U U A fák nagyot ásítva fel U - U U - - U U Az égre néztenek. U - U - U U Az égnek lenge csillaga U - - - U - U U Szerette a tavaszt, U - U U U - De látta az elpusztulást, U - U U - - U - S busongva nézte azt. U - U - U - Szerette a nyár lombjait, U - U U - - UU A zöldes berkeket; U - - - U - Mind elhalának mostan ők, - - U - - - U - S a csillag könyezett. U - - U U - Könye magasról hulla le, U U U - - - U U Elhagyván az eget, - - - U U - S mert fájdalom szülöttje volt, - - U - U - U - Hulltában megjegedt. - - - - U - És hóalakban szálla le - -U - - - U U A fák tetőire, U - U -U U Ágakra fagyva, mint jegec, - - U - U - U - Csapokban csünge le. U - - - U U Hó ült a hosszú ágakon, - - U - - - U - Köd volt a völgyeken, - - U - U - Varjak röpültek a mezőn - - U - U U U - Károgva, éhesen. - - U - U U A csillag téli éjeken U - - - U - U - Zöld falevél helyett - U U - U - Tündöklő jégcsapokra lát, - - - - U - U - S búvában megrepedt. - - - - U - Eltűnt az égnek táv ürén - - U - - - U - A menny és föld között, U - - - U - Magasban fénylő társai U - - - - - UU Látták kihúnyni őt. - - U - U -
| A
B
A
B
| 8
6
8
6
| ^ Keresztrím
| A
A
B
C
| 8
6
8
6
| | A
B
C
B
| 8
6
8
6
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 8
6
8
6
| ^ Félrím
| A
B
C
C
| 8
6
8
6
| | A
B
C
B
| 8
6
8
6
| ^ Félrím
| A
A
B
A
| 8
6
8
6
| ^ Visszatérő rím
| A
B
C
D
| 8
6
8
6
| | | |
| Alliteráció
|