Szerző

Samarjay Károly

jogász, ügyvéd, költő és királyi tanácsos

1821. április 6. — 1894. április 27.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 690 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 20.

Megosztás

Címkék

Samarjay Károly

Télen

Hó száll körűlem, és a szél
Sípol nagyon,
De szívem mélyiben azért
Meleg vagyon.

Mezőt s a szántóföldeket
Hó födte el,
A kis tücsök nincs fű alatt
Zengésivel.

El szálla mind a sok virág
Bájillata,
Hajh! kedvesem szerelme is
Így hervada.

Kitárt keblemre hull a hó,
S elolvad ott,
Hajdanta e kebelre itt
Ő olvadott.

De ő most távol, sóhajom
Nem hallja meg;
Mert szíve, mint a tél jege,
Kemény, hideg.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ