Szerző
Tóth Kálmán

Tóth Kálmán

költő, dráma- és újságíró és politikus

1831. március 30. — 1881. február 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 845 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 18.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Tóth Kálmán

Közeleg már...

Közeleg már, közeleg a pillanat...
Viszontlátom az én kedves fiamat,
Szinte látom: hogy jön be a szobába,
Kicsiny karja, picziny karja kitárva.

Bizony, bizony e pillanat édes lesz,
Oh mi forrón szoritom majd szivemhez;
Betakarom, elfedem őt karomba,
Mint virágát elfödi a fa lombja.

Azután majd a térdemre ültetem,
Ő meg mesél, beszél nekem szüntelen,
Gyermek beszéd!... bizony semmi nincs azon,
Mégis olyan áhitattal hallgatom!

Már az igaz, hogy azt tudni nem lehet:
Mért szeretünk egy ilyen kis gyermeket?
Oly esetlen minden szava és tette,
Mégis... mégis majd meghalunk érette.

Tóth Kálmán aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom