Szerző
Eötvös József

Eötvös József

író, vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Eötvös Loránd fizikus apja

1813. szeptember 3. — 1871. február 2.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2907 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 17.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Eötvös József

Álom

Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan bájost s mélyen kínosat.

Magam valék, megnyílt az ég felettem,
Leszállt egy angyal fényes távolából,
S fejemre tett egy rózsakoszorút,
Oly illatost, olyan virágozót,
Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.

S míg ott ülék gyönyörnek érzetében,
Hervadni kezdtek a nyiló virágok,
A zöld levél sárgulva húllt alá,
S tövis-koszoru vérzé homlokom,
Hogy szívem már nem birta kínja terhét:
Szerelmet adtam, jó ifjú, neked, -
Így szólt az angyal, búsan rám tekintve.

Oh álom volt a rózsa s a tövis,
Álom, mely többé vissza nem jövend.

1839.

Eötvös József aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!