Egy éh kígyó bement egy kovács műhelybe, U - - - U - - U - - - U Acél reszelőre hol talál egy helybe, U - U U - U - U - - - U Ételnek vélvén azt, rámegy hogy felfalja: - - - - - - - - - - - U Azonnal nyelvével szívja, szopja, nyalja. U - - - - - - U - U - U Örül a reszelőt hogy jó formán vérzi, U U U U U - - - - - - U De a maga vérit hogy issza, nem érzi; U U U U - - U - U U - U Az acél vériből szegény addig szopott, U U - - U - U - - - U - Hogy a maga nyelve már csaknem elkopott. U U U U - U - - U - U - Végre a reszelő megszánja bús sorsát, - U U U U - - - U - - - Mondván. Míg belőlem elnyalhatsz egy morzsát, - - - U - U - - - - - - Előbb nyelved és szád búcsút vesz magától: U - - U - - - - - U - - Én csak időnek félek a fogától... - U U - - - U U U - - Nektek szól e lecke, kik az ártatlannak - - - U - U U U - - - - Hírét marcongjátok, s nem árthattok annak, - - - - - - U - - U - - Mert marástok után nem maradnak sebek, - U - U U - - U - - U U Oh, holdat ugató veszett s dühös ebek! - - U U U - U - U U U U Érc gyanánt van neki a hű ártatlanság, - U - - U U U - - - - - Melyben kitördeli fogát a hazugság. - - U - U U U - U U - -
| A
A
B
B
C
C
D
D
E
E
F
F
B
B
A
A
G
G
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
11
12
12
12
12
12
12
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|