Darmay Viktor

Merész a szó!

Merész a szó, de ám kimondom:
Republikánus vagyok én,
S gyülölöm azt a szabadságot,
Mely koronát hordoz fején.
A szabadság, mit én imádok,
Mindennél büszkébb, magasabb;
Nem tűr az főbb urat magánál,
Nem ösmer az királyokat!

Azért ám menjen és boruljon
A trón lábához, aki tud;
Gyujtson tömjént a tiszteletnek,
S fonjon egy névnek koszorút.
A fényes csarnok ünnepeljen -
De engem, ah! hiába vár:
Nem aranyos kalitnak, a nyílt
Mezőknek zeng dalt a madár.

A nyílt mezők, szabad kunyhóknak
Vagy te is lelkem madara:
S ez udvarok levegőjével
Nem békülhetsz ki, nem soha.
Tudod, hogy mind e fény, örömzaj
Az élet hazugsága csak:
Sugár, melynek nincs lángja, festett
Rózsák, mik nem virítanak.

Igen! majd jövök én is egykor,
Ha majd ez átkos bűvölet
Szétfoszlik, - lantom viharáról
Ti fölismertek engemet:
Dalaim harsogó bombáit
Vetem e templomok fölé;
Hulljon a bálvány képe porba,
S támadjon föl az istené!