Éjfélre kondul a harang,
- - U - U U U -
S száll, száll a hang,
- - U -
Nehézkesen, tompán, borongva,
U - U - - - U - U
Imát vagy tán átkot mormolva,
U - - - - - - - U
Mintha a világ lelke volna.
- U U U - - U - U
Fönt és alant,
- - U -
Fönt és alant...
- - U -
És megmozdul a lomha köd,
- - - U U - U -
Mely szunnyad a város fölött,
- - U U - - U -
S lejtőjén a házak falának,
- - - U - - U - -
Merőn figyelnek szét az árnyak;
U - U - - - U - U
A szellő félve fut, siet,
U - - - U - U-
Mint akit üldöz valami,
- U U - - U U U
S lépteit vélvén hallani,
- U- - - - U U
Alig, hogy vesz lélegzetet. -
U - - - - - U U
A szédítő, nagy magasságban
U - - - - U - - U
A hajnali csillag úgy reszket;
U - U U - U - - -
Vajjon mi az, amit érezhet,
- - U U U U - - U
Oly elhagyatva, oly magában?!
U - U - U - U - U
- S száll, száll a hang,
- - U -
Fönt és a lant...
- - U -
Majd gyöngül egyre, mint a sóhaj,
- - U - U - U - U
Amíg egészen elhal,
U - U - U - -
Mint egy szirén
- - U -
A tenger fenekén.
U - - U U -
S nincs semmi nesz...
- - U U
A holtak perce ez.
U - - - U U
| A
A
B
B
B
A
A
C
D
E
E
F
G
G
F
E
F
F
E
A
A
B
H
I
I
F
J
| 8
4
9
9
9
4
4
8
8
9
9
8
8
8
8
9
9
9
9
4
4
9
7
4
6
4
6
| | | |
|
Alliteráció
|