A vén díványon hentereg a Nap,
U - - - - - U U U -
Magával hozta erdők illatát
U - - - U - - - U -
S kinek örömből semmi sem maradt,
U U U - - - U - U -
Vidultan nézem én kopott diák.
U - - - U - U - U-
Hogy nyújtózik, milyen kacér, hamis!
- - - - U - U - U U
Aranyhajával elborítja arcom,
U - U - U - U - U - -
Lágy csókja éri rezgő ajkam is,
- - U - U - - - U U
Ölébe békén árva főmet hajtom.
U - U - - - U - - - U
- Ó Nap, a csókod új életre kelt,
- U U - U - - - U -
Ha símogat selyem hajad, még élek;
U - U - U - U - - - -
Rossz idegem új ösztönökre lelt.
- U U U - - U - U -
Maradj örökre - éjszaka lesz, félek,
U - U - U - U U - - U
Az éjnek oly riasztó árnya van
U - U - U- - - U -
S ó jaj, nem gyújthatom föl önmagam!
- - - - U - U - U U
| A
B
A
C
| 10
10
10
10
| | A
B
A
B
| 10
11
10
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
| 10
11
10
| | A
B
B
| 11
10
10
| | | |
|
|