Nézem a lámpám. Villamos lámpa. - U U - - - U - - U Fűti egy titkos, rejtett erő. - U - - - - - U - Tompa árnyékból csillogó élet lesz, - U - - - - U - - - U Ahogy belőle fény tör elő. U - U - U - U U - Nézzétek, milyen megfoghatatlan, - - - U - - - U - - Csupa titok, csupa hatalom U U U - U U U U - S mégis, fényével akkor pompázhat csak, - - - - U - - - - - - Mikor én, az Ember, akarom! U U - U - U U U U Midőn lefekszem s oltom a lámpát, U - U - - - U U - - Váratlanul azon akadok: - - U U U U U U - Mi lenne, hogyha többé föl nem gyulna U - U - U - - - - - U S örökre sötétbe maradok! U - U U - U U U U
| A
B
C
B
| 10
9
11
9
| ^ Félrím
| A
B
A
B
| 10
9
11
9
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 10
9
11
9
| ^ Félrím
| | |
| Alliteráció Alliteráció
|